Header Ads

Fiatal édesapa vagyok, kinek felesége 4 hete örök nyugalomra tért. Nem kérek mást, csak olvassátok el hozzám intézett utolsó szavait, erőt adva ezzel kislányom felneveléséhez!


Gábor vagyok, aki Szegeden élek kislányommal Lénával.
Feleségemmel Klárival 7 évvel ezelőtt házasodtunk össze.
Igazán mély szerelem volt a miénk.
4 évvel ezelőtt megszületett megszületett tündéri kislányunk, aki ma ünnepli születésnapját.
Sajnos 2 éve kiderült Kláriról, hogy vastagbél daganata van.
Orvosaink és mi is mindent megtettünk gyógyulásáért, de a gyilkos kór 4 hete legyőzte Őt.
Akkor még nem tudtam, hogy ezek lesznek utolsó szavai, amit hozzám intézett a kórházban:
"Gábor Drágám!
7 évig voltunk házasok és talán soha nem mondtam eddig, de Nálad jobb férjet el sem tudnék képzelni.
Soha nem bántottál egyetlen szóval sem, figyelmes férj és apa vagy.
Együtt döntöttük el, hogy Down-szindrómás gyermeket vállalunk, akitől annyi szeretetet kaptam, amit elképzelni sem tudtam.
Tudom, hogy nem kezeled betegként, hisz nem is az, csupán más,mint az átlag gyerekek.
Talán testem nem lehet Veletek már sokáig, de lélekben örökre mellettetek maradok.
Nem akarom, hogy Léna szomorúnak lásson, hisz emlékezz megfogadtuk, hogy vidám, boldog gyermekkort biztosítunk számára. Hamarosan 4 éves lesz, amikor én már talán nem lehetek Veletek, de ígérd meg, hogy nem sírsz azon a napon sem, hanem mosolyogva öleled, csókolod helyettem is!"
Sajnos a mondatait követően néhány órával Klári meghalt.
Talán gyenge férfinak vélnek, de úgy gondoltam megosztom Önökkel történetünket, mert úgy érzem belehalok a fájdalomba.
Kérem adják tovább szavaim, hogy minél többen felköszönthessék a ma 4 éves Tündérkémet, remélve azt , hogy Klári is látja ezt a Mennyekből!
Minden biztató szót köszönök: Gábor"